00421 903 903 456
Összesen
0.00 €
0.00 €

Kerti tavak biológiai szűrése

Nincs annál szebb látvány, mikor tavunk vize kristály tiszta, látjuk a tó alján levő köveket. De vajon elég, ha a vizünk ilyen tiszta? Lehet ez a tiszta víz mérgező a halak számára? A válasz sajnos, igen. A kristály tiszta víz a nem megfelelő biológiai szűréssel sajnos halálosan mérgező lehet a halak számára.

Az alábbiakban megpróbálom elmagyarázni a biológia szűrés menetét, lényegét. Kicsit tudományos lesz, de remélem hasznos.

biológiai szűrés lényege a nitrogén lebontása szabad, gáz állagú nitrogénné, ami a légkörbe távozik a tavunkból. Ehhez viszont szükségünk van egy szűrőrendszerre, ahol a szűréshez szükséges baktériumok élhetnek, szaporodhatnak. Minél több baktériumunk van a szűrőnkben, az annál hatékonyabban működik. Ezek a baktériumok sokkal hatékonyabban dolgoznak, ha a szűrőanyag falán meg tudnak tapadni, mint ha szabadon úsznának a vízben. Ezért fontos, hogy olyan szűrőrendszert válaszunk, ami megfelelő méretű szűrőfelülettel rendelkezik.

Minden a halak etetésével kezdődik. A halak evés közben ammóniát termelnek, ez a fehérje lebontásának a mellékterméke. Az ammónia a vízben instabil állapotú, könnyen átmegy NH3 formából NH4OH formába és vissza. Ezt az átmenetet a víz pH értéke befolyásolja, ami a vízben lévő ásványi keverékek értéke. Tudjuk, hogy az ammónia egy bizonyos érték felett mérgező a halak számára, ez a határérték 1.0mg/liter. Ezért kell ezt a határt őriznünk. Az ammónia lebontására használjuk a már említett baktériumokat. Ezek az úgynevezett nitrifikációs baktériumok.

A nitrifikáció első szakasza az ammónia (NH3) oxidációja nitritté (NO2). Ezt az oxidációt egy bizonyos baktériumok hajtják végre. A legismertebb fajtájuk a NITROSOMONAS, vagy Europaea. Ezeknek a baktériumoknak az optimális fejlődéshez 7.8-8.0 pH értékre van szükségük. Nagyon gyorsan szaporodnak, és nagyon gyorsan megsokszorozzák a populációjukat. Akár 7 napon belül, annyira elszaporodnak, hogy elkezdik hatékonyan lebontani az ammóniát. Megfelelő nagyságú szűrőrendszerrel rendelkező tavaknál, 2-3 hét elteltével már képesek az összes ammóniát lebontani. Tehát az ammóniát (NH3), amit a halak produkálnak, a baktériumok képesek lebontani nitrit (NO2)-re. Ezzel viszont egy újabb probléma keletkezik, elkezd növekedni a nitrit (NO2) értéke a tavunkban. A veszély az, hogy a megnövekedett nitrit (NO2) oxidálni kezdi a vas atomokat a halak vérében. Ezzel veszélybe kerül a vérben történő oxigénellátás és a CO2 kiválasztás. Tehát a halak nem megfelelő oxigénellátást kapnak. Ha elegendő a tó külső oxigénellátása, akkor a halak képesek magasabb nitrit (NO2) értéket is elviselni, de ilyenkor nem megfelelő a fejlődésük. A nitrit optimális koncentrációja 0.200mg/liter.  

A nitrifikáció második szakasza a nitrit (NO2) lebontása nitráttá (NO3). Ezt egy másfajtabaktériumok hajtják végre, az úgynevezett NITROBACTER-ek. Az optimális fejlődéshez 7,2 – 7,5 pH értékre van szükségük. Mivel a tavunk optimális pH értéke nem ebben a tartományban mozog, ezért ezek a baktériumok lassabban fejlődnek. Normális esetben 7-8, de akár 10 hétig is eltarthat, mire elszaporodnak. Amíg az NO2 értéke nem kezd el természetes módon csökkenni, szükséges a víz részleges cseréje. Az nitrit-NO2 lebontásával viszont elkezd nőni a tavunkban az nitrát-NO3 értéke. Az NO3 értéke nem haladhatja meg a 100mg/litert, optimális érték az 50mg/liter. Az NO3 eltüntetését főleg a vízben élő növények hajtják végre. Minél többet etetjük a halakat, annál több NO3 keletkezik a nitrifikációs folyamat végén, annál szebbek lesznek a növényeink levele.

Az említett baktériumoknak nagy mennyiségű oxigénre van szükségük az életre és az oxidációs folyamatokra NH3-NO2-NO3.

A már jól bejáratott szűrőrendszerekben, egy másfajta folyamat is véghez megy, az úgynevezett denitrifikációs folyamat. Lényege, a nitrát lebontása nitrogénre és oxigénre, amik gáz formában távoznak a tavunkból. Ez a folyamat általában a tavak kavicsrétegében történik.