00421 903 903 456
Összesen
0.00 €
0.00 €

Japán koi

A Koi díszponty rendkívül változatos  mintázata, különleges mérete és szelíd  természete miatt lett közkedvelt a tavakban. Japánból származik, ahol  brokátos halnak -nishikigoinak- nevezték el. A "Koi" japán jelentése egyszerűen  "ponty". Mindez magába foglalja az  unalmas szürke pontyot és az élénk színű fajtákat is. A színes "Koi" elnevezése a  "nishikigoi" Japánban szó szerint  "díszített ponty"-ot jelent. A japán "Koi" másik jelentése a "szeretet  vagy szerelem". A Koi így vált világszerte  a szeretet és a barátság szimbólumává is.

A Koi fajták megkülönböztethetőek szín, mintázat és pikkelyezettség szerint. A fontosabb színek a fehér, fekete, piros, sárga, kék és vajszín. Míg a színek lehetséges variációja gyakorlatilag korlátlan, nemesítők azonosították és elnevezték az egyes színvariációkat számos, speciális kategóriákban.

Majdnem annyira könnyű koit tartani, mint aranyhalat, viszont sokkal látványosabb. Nagyon praktikus lusta és elfoglalt gazdáknak, mert nincsenek túlzott elvárásai. Akár ridegtartásban is nevelhetjük: hűvösebb idők jöttekor sem jön zavarba, hibernálja magát, és téli álmot alszik. A téli időszakon kívül 16-24 °C között érzi jól magát. Ekkor étvágya is jó, mely a testén élénk színekben tükröződik vissza. Igazi "konyhamalac", mindent megeszik, mindegy mivel kínáljuk: rovarokkal, apróbb férgekkel és csigákkal, de a reformétkeket sem veti meg, és szívesen fogyaszt növényi táplálékot is. Tulajdonképpen azért sem haragszik ha speciális táppal kínáljuk. Ivaréretté 18-36 hónapos korában válik. Tavasszal, amikor a víz elkezd felmelegedni,  lerakja ikráit. Nyáron, az aktív időszakban minőségi táplálékot igényel, ami lehet friss vagy szárított, csak az a lényeg, hogy minden, számára fontos tápanyagot tartalmazzon, cserébe télen viszont egyáltalán nem kér enni. Mivel az étvágyával általában nincs gond, mi pedig szívesen etetjük, hiszen "olyan aranyos, amikor eszik", ezért könnyen elhízik és vágósúlyba kerülhet. Megelőzésképp naponta csak egyszer etessük, lehetőleg ugyanabban az időpontban és a tó ugyanazon helyén! 

A koi szívós jószág ugyan, de azért vannak extra kívánságai: luxuslakosztály és minőségi víz. Tulajdonképpen a megfelelő élettér kialakítása a koi-tartás egyetlen kényes pontja. A tisztántartást szűrőberendezéssel és kisebb szökőkúttal oldhatjuk meg. Az ideális környezet kialakításához az is szükséges, hogy ne tartsunk benne több halat, mint amennyit a tó mérete lehetővé tesz!

Bonyolult matematikai képletek alkalmazásával a tudósok kiszámították, hogy kis koik esetében 2,5 centiméterenként 4,5 liter vízzel kell számolnunk. Tehát egy 12-15 centiméteres egyednek legalább 135 liter vízre és ezzel arányos territóriumra van szüksége. Egy 90 cm-s felnőtt esetében pedig a minél nagyobb, annál jobb elvet kell szem előtt tartani. A túlnépesedést mindenképpen kerüljük, hacsak nem koi-tenyésztőként akarunk érvényesülni a díszállat-piacon. A nyáron előforduló algásodást elkerülhetjük, de legalábbis csökkenthetjük élő növények és algaevők telepítésével. A növények a Koi lakberendező hajlamai miatt legyenek erős szárúak és gyökerűek. Kis szökőkút beépítésével folyamatosan mozgásban tarthatjuk a vizet, ezzel növelhetjük annak oxigénellátását és elősegíthetjük öntisztulását. A biztonság kedvéért néha  ellenőrizzük a víz ammónia- és nitrát tartalmát is. A túl sok hal a nitrát szintet is növeli, úgyhogy már csak ezért sem jó, ha túlszaporodnak.